A mezei iringó (Eryngium campestre) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjéhez, ezen belül az ernyősök (Apiaceae) családjához tartozó faj.

Leírás

A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai miatt bogáncshoz hasonlít. A 20-60, néha 100 centiméter magas, merev, dúsan ágas, évelő növény néhány társával együtt valóban eltér a szokásos ernyősöktől. A hajtások világos szürkés- vagy sárgászöld színűek. Az első levelek tagolatlanok, a többiek tenyeresen kétszer tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutnak, szélük tüskésen fogas. Az alsó levelek nyelesek, a felsők szárnyölelők. A tömött, gömbölyded, fehéreszöld ernyővirágzatokat ugyancsak tüskés, merev, szálas, lándzsás gallérlevelek veszik körül. A termést fehér, hártyás pikkelyek borítják. Szél útján és akaszkodva terjednek

Előfordulása

A mezei iringó száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon nő, száraz, laza, meleg, meszes talajokon.

Virágzása

Júliustól - szeptemberig virágzik.

Élettani hatása

Szaponintartalma miatt gyógynövényként használják.

Védettsége Magyarországon

Nem védett